Bejelentés


Magány


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.










Versek

Szabó Lőrinc:

Titkos fájdalom

Minden megingott, mikor az utolsó
napon csók nélkül elhagytál: üres
szalma lett kezeimben a kalász,
lepkéim elszálltak s a hegyen is
értelmetlenül felelt s otthagyott
barátom, a szél… Ellenségesen
hallgat ég s föld… Valaki kellene…
Nincs semmi kedvem egyedül csodálni
a várakozásteljes alkonyat
mozdulatlan szépségét, s nem tudom,
lesz-e még erőm emberek helyett
isteneknek mesélni kínomat.






Tekse József (szhemi):

Egy álmatlan éjszaka

Szürkén lopakodik az este,
szobám magányában rám köszön,
kint a házak ablakában már,
ezernyi apró fénybogár gyúl,
megdorgál a sötét, igaztalanul.


Egyedül vagyok gondolataimmal,
a végtelen semmit markolom,
kezeim közül kifolyik az idő,
éjszaka tündére táncra kell,
sarkantyúja csillagszikrákat ver fel.


Csak fekszem ágyamba, mint aki meghalt,
levegőt is alig veszek, fülembe dobol a nesz,
halk zörej, egy lepke szárnycsapásai
némán karcolják az ablak üvegét,
s hallgatom a múló percek egyhangú ütemét.


Képzeletem kell útra most,
átsiklik a végtelen homályán,
belekapaszkodik a láthatatlan felhő
bársony takarójába, csillag gombok ragyognak rajta,
bár a távoli pirkadat ostorcsapása már hajtja.

Kopogtat a hajnal, itt az ébredés,
hosszú éjszaka alatt csak ráncaim szaporodtak,
a tükör valós képe kigúnyol,
ismeretlennek tűnök magamnak,
a Nap fényfogai, mint veszett kutyák, belém harapnak.

Mogorva reggel, már vártalak,
álmatlan kínjaim mérgezték éjszakámat,
de te jöttél, mint megváltó,
fényglóriát raktál életem köré,
s kérem, maradjon nekem örökké.

Mert félem az éjszakát,
mikor a csend élesen hasít belém,
a magány tövis virágai,
testem izzadt gyöngyein remegnek
és agyamba a múlt képei csendben leperegnek.



Forás: http://iroklub.napvilag.net/iras/21695





Tekse József:

Magány

Minden sötétség mögött,
fények ragyognak,
angyal szárnyak, cifra színek,
mégis, a magány farkasai,
mélyen lelkembe harapnak.

....és hagyom.

Csak bolyongok egy kiszáradt erdő,
haldokló fái között.
Léptem nehéz, az út göröngyös,
de menni kell.
Karon fogom magam,
bár még pirkad csak,
és a város szélén, egymagában,
egy kóbor eb épp rám figyel,


....ugatni már nincs kedve.

A Nap tüzes korongja,
még oly távolnak tűnik,
talán soha nem kell fel igazán.
Minek a fény annak,
kinek lelke sötétben jár,
mindegy erdő, vagy nagyvárosi zsivaj,
sehol nem lelé igazát,

....és sorvadni kezd a gondolat.

Pedig a sötétség mögött
fények ragyognak,
elérhetetlen csillogás,
de a szakadék mélyén,
mind ez csak látomás.
Már nem kér a lélek,
nem is követel,
megnyugodott régen,

....csak ballag, mint haldokló csillag az égen.


Forrás: http://iroklub.napvilag.net/iras/31862





Papp Für János:

Félig vagyok magammal

Félig vagyok csak magammal Nélküled.
A hiány... melyet itt hagytál bennem:
- teljesen kiürítette a világot.
Temetőnyi fejfákat üt le a földbe lelkem,
és mindegyik előtt sírva meg-megállok.
Száműzte alakodat a valóság.
A képzelet csupán,
ami újra megszül erre a világra.
Olyankor mindig megfogom kezed,
s úgy sétálunk, mint két szeretetlen árva.
S ha már hangok sincsenek,
legyünk hát tengelyei a némaságnak.
A kimondatlan szavak.
Az össze nem ért érintések.
A sírásba fulladt - ragadt mosolyok.
Az igaznak hitt tévedések.
Már mind-mind elmaradnak.
Ócska téglái lettünk valami ősi falaknak.  


Forrás: http://www.poet.hu/vers/18227





Sárhelyi Erika:

Magány-ügy

Érintésed hiánya úgy
Feszül rám, mint kígyóra
Fénylő, pikkelyes bőre.
Számat véresre harapva,
Néma kiáltásba fúlva
Szabadulnék belőle.
De hiába folylak körbe,
Fonódom rád vágyba tekeredve,
Csak sziszegsz rám, szóra sem
Nyitva büszke ívű szádat.
Fuldokolva tépem magamról
A hiábavaló vágyat,
Hisz akár edzett üveg,
Oly rideg a hátad,
S közönyöd áttetsző faláról
Gyöngédségem újra és újra
A mélybe hull.
Minden nappal halkul bennem
A tűz izzó ropogása.
Megdermeszt a csönd, mint
Hegyoldalt a kihűlt láva -
És én hiába hívlak,
Hogy megments végre,
Magányomban rám találva.

2005. április 6.


Forrás: http://iroklub.napvilag.net/iras/2685





Wendler Mária

Leteremtett vendég

Magányom néhanap este meglátogat,
szikár, savanyú, görnyedt vándor ő,
kegyetlen gúnnyal öl legszentebb álmokat,
terveket fitymáló, kajánul széttörő.

Harcolnom kín-keserv. Mindent megcáfoló
szava gúzsba köt, majd vihogva néz,
kétségek magvait ültető, ápoló
önkénye nyers, hiú, öntelt nyelvelés.

- Sötétlő est hevét ellenem fordító!
Rab prédád nem leszek: sínylődő, ordító!
Pusztulj, míg szép szavam, az ebrúdra ne várj! -
Nyűtt lelkem könnyesen nyugságba omlatom:
kedvesem napfényes lényéről álmodom.
- Magány, te addig önmagadba szállj!

1999. május


Forrás: Wendler Mária - Kristályhíd c. verseskötetéből



















Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!